Ablakaim

 ...szeretek ablakokon kikukucskálni...be is, de azt ugy-e nem illik. Csak így, messziről.

ballagó idő

 Valahol, valamikor, Olaszországban

bowling

egy régi céges bulin inkább elmentem bowlingot fotózni, mivel előtte kedves kollégáim hívtak biliárdozni......beálltam nagy lelkesen, és, mivel a fekete golyó szépen üresen állt, azonnal eltettem a legközelebbi lyukba. Ekkor hangzott el a kérdés: ,,Marcsi, tudod a szabályokat?!" Na, és akkor átmentem a bowling terembe :-)

várakozás................

nincs annál unalmasabb, mint repülőtéren várni az indulásra, csatlakozásra...........szerencsére a fényképezőgép mindig kisegít ezekben a holtidőkben :-) Barcelona repülőtér 2013 vagy 2014

adjatok............

Pisában és Rómában fotóztam ezeket az asszonyokat......arcuk szigorúan eltakarva........a városi legenda szerint románok, akiket egy maffia dolgoztat.........

Nők kétféle stílusban

Októberfest, München. A város napokra viseletbe öltözik. A viselet ott nem jelmez, sokan templomba, színházba is felveszik. Ezekben a napokban nem csak az Októberfest helyszínén, hanem a városban is lehet látni szebbnél szebb, igazán nőies ruhákban sétáló hölgyeket, na és persze urakat is. A sok elfogyasztott sör hatására egyesek már ,,jól vannak" .........

testbeszéd

Róma, halpiac.....a piacfelügyelő nő és a halárus pult alkalmazottja között szinte érezhető volt a feszültség. Róma 2012

,,kérlek, add ide nekem is......."

Szeretek állatokat fotózni, hálás téma. Állatkertben a háló nagyon illúzióromboló, kerülöm is az ilyen felvételeket. Ez a pillanat azonban megéri a publikálást: az egyik majmocska talált egy tobozt, a incselkedett a másikkal, aki szintén szerette volna megkaparintani az érdekes valamit.  Egy darabig kergetőztek, játszottak, majd ez történt: kérő, beszélő kezek: add ide nekem is......Valamikor 2013-ban.

egy otthon

...ahol nincs térerő, viszont van négy gyermek, sok-sok állat, őzek a földúton, korlátlan szabadság és sok-sok munka... Nem tudom, fiatalon tudtam volna vajon ezt az életet élni? Elszigetelten, a legkisebb egységben, a családban. Nehéz, tiszteletre méltó döntés. 2014 május, Ordaspuszta

ez egy ilyen nap volt.....

Hogy ki vagy mi miatt voltam aznap nagyon rossz hangulatban, már nem emlékszem. De mint mindig ilyenkor, elindultam - jobb híján a Magyar vágtára - fotózni. A Köröndtől sétáltam a Hősök tere felé, útközben kattintgatva. Az idő szép volt, a hangulat olyan, amilyennek lennie kell.......nem segített. Nem sokat időztem, hazamentem, letöltöttem a fotókat........és akkor láttam, alaposan meglepődve, hogy milyen rossz kedvű embereket sikerült lencsevégre kapnom. Azt írtam a bevezetőben: a fotó visszahozza a hangulatot, környezetet, a ,,katt" pillanatát. Nos, ezúttal (is) hűen tükrözik a képek a fotós lelkiállapotát. ........Magyar vágta, 2011,